A Desperate Measures a 2000-es évek első felének egy messze alulértékelt zenekara, nem árulok zsákbamacskát, összes felvételüket komázom. Kegyetlenül haraptak, mégis úgy látom, sokak szemében nem örvend kellő megbecsülésnek munkásságuk. Persze nem várom el senkitől, hogy a bejegyzés hatására mostantól naphosszat DM lemezeket hallgasson, de néha tényleg nem értem az embereket. Képesek dögunalmas zenekarokat agyonajnározni (lásd Have Heart), míg a Desperate Measures-t még a hype apró fuvallata sem lengi körül. Na ezt magyarázza meg nekem valaki! (Miközben megnézitek a "My way" 2004-es prezentációját, el is gondolkodhattok ezen...)
A DM-t 2001 februárjában, a No Justice romjain alapította Ryan Bannahan és Gene Melkisethian, hozzájuk Andrew Duff és Andy Norton csatlakozott (utóbbi hősünk később a The First Step és a Champion sorait is erősítette többek között), pár hónap után pedig egy zseniális demo felvétellel jöttek elő a próbateremből. Bár biztos sokan respektálnák, azonban névválasztásuknak semmi köze a pornóhoz, nevüket egy Leeway számcímből kölcsönözték.
A marylandi bandát - csakúgy mint az Our Turn-t - szokás tévesen full edge formációnak elkönyvelni, ők magukat azonban sosem címkézték straight edge zenekarnak.
A számok felépítése miatt már-már monotonnak tekinthetnénk a felvételt, szinte kivétel nélkül, minden szám esetében ugyanaz a szitu: rövidke intro, versszak, király refrén közben persze a táncoslábú mosh-királyok kielégítése. Jogos kérdés, akkor mitől kiemelelkedő a demo? Hát attól, hogy a Desperate Measures egy KIBASZOTT ENERGIABOMBA!
Persze legyünk őszinték, vitathatatlan, hogy a négy számos demo intenzitását tekintve még körhátrányból indul a későbbi anyagaikhoz képest, de már hallani lehet, nem egy "futottak még" kategóriás zenekarral van dolgunk.
Feloszlásuk körül több érdekes pletyka is kering, s mivel sok esetben a hardcore-t a pletykák tartják életben (hardcore=pletyka), most a legszaftosabbat meg is osztom veletek. A történet szerint a banda énekese szorult anyagi helyzetében állítólag arra vetemedett, hogy saját turnébuszukat nyomja fel, amíg zenésztársai a klubban vidáman élték társasági életüket, ő kifosztotta a járgányt. Már önmagában ez a sztori is arra predesztinálja őket, hogy letöltsd a felvételt, nem?
DESPERATE MEASURES - DEMO
További érdekesség, hogy a DM énekese, Ryan egy darabig a Hatebreed roadjaként működött, erről azonban egyetlen fanzine-nak sem volt hajlandó nyilatkozni. Állítása szerint olyan durva dolgok történtek a színpad mögött egy-egy Hatebreed koncert után, hogy azokról jobbnak látta inkább hallgatni.
Még egy apró adalék: a Desperate Measures egy rövidke turné erejéig előzenekara volt a Shelter-nek. Történt ugyanis, hogy a The Purpose, The Passion idején Ray Cappo egy jóval kisebb kaliberű hardcore zenekart keresett a közönség bemelegítésére. Sean Youngblood-tól kért tanácsot, ő pedig az éppen a kiadójánál tevékenykedő Desperate Measures-t ajánlotta. A történet amúgy úgy kerek, ha megemlítjük, Ryan gyűlölte a Shelter-t, egyetlen koncertjüket sem nézte meg a turné során, ráadásul Ray Cappo-val sem volt hajlandó szóbaelegyedni. Egy Youth of Today reunion alkalmával azért eltolt egy hibátlan szettet zenekarával, az alábbi video alá is támasztja állításomat. Két fórumozás illetve a randivolan.hu és a chat.hu lecsekkolása közepette remélem csak van egy kis időtök, hogy végignézzétek a közel 20 perces felvételt.
Diszkográfia
Desperate Measures - Demo
Desperate Measures - It’s On Your Hands 7″
Desperate Measures - Never Enough Time LP
az a szörnyű ebben az egészben hogy nekem megvolt a it's on your hands 7" már régóta és eladtam mert kellett a lové :S amúgy DM nagyon király, a demot nem is hallottam tőlük, leszedem és meg hallgatom!
VálaszTörlésamúgy nagyon fasza indítás, jól storyzol :D
VálaszTörlés